“Növekvő áradatot érzek, hajnalhasadást… A szívem egész világ.”
— Ibsen

Gyere, és ünnepelj velünk Jermendy Eszter: Kolibrik álma című kiállításának megnyitója alkalmából!

Zenei performansz vendégelőadója: Estelle Jozwicki

http://jermendyart.com/

Lelkük legmélyebb rétegeit megszólítva, az „értelem kapuit” kikerülve az intuíciós festészet világának felfedezőivé válnak azok, akik Jermendy Eszter alkotásaival találkoznak.
A láthatatlant láthatóvá tenni, a semmiből valamit teremteni, a „Több dolgok vannak földön és égen, mintsem bölcselmetek álmodni képes” (Shakespeare) határozzák meg azt az érett és egyben friss szellemi táptalajt, melyben nyomon követhetjük az anyag és a szellem közötti folyamatos egyensúlykeresés gyümölcseként létrejött emocionális kitöréseket, vizuális lávákat.
Eszter számára a létrejött műalkotás az anyag és a szellem megbékélése, szövetsége és egyesülése, egy olyan tudatos folyamat eredménye, mely során tetten érhető a divatos irányzatok szándékos mellőzése, a mások hatása alá való kerülés kiküszöbölésének létfontossága, és ahol egyszerre megjelenik a vágy, hogy párbeszédet folytasson olyan emberekkel, akiket ugyanazon dolgok nyűgöznek le, mint őt magát.
A képek által a szemlélő magaslatokra emelkedik, majd mélységekbe zuhan, és aztán elragadtatik. A létezés határait feszegetve, időt s teret átlépve, mégis a „valóságban” maradva.

Babits Mihály: Bergson filozófiája, részlet:
„Az anyag legyőzése és a szabadság megvalósítása: ez volt az életlendület célja, melyet az emberben elért: az ember szabad uralma az anyag felett. Az értelem segélyével érte el, mely az anyag mozgását követte. Mikor a cél el volt érve, beállott az értelmi erőfelesleg s evvel az önzéstelen (praktikus, cél nélküli) megismerés vágya. Az életet is meg akarták ismerni; de evvel szemben az értelemnek be kellett látnia tehetetlenségét. Lemondjon tehát a filozófia az élet megértéséről? De hisz a történet mutatja, hogy voltak nagy költők és nagy filozófusok, akik az életet tényleg megértették s értésüket csodálatos szuggesztív módon ki is fejezték. Nem kell a filozófiának lemondania, hanem az értelem mellé segédeszközül kell vennie az intuíciót és ihletet is, mely, mint az ösztönnek az emberben megmaradt alakja az élet irányát követni képes. A leghatalmasabb filozófiai rendszereket a költői ihlet s nem a puszta értelem alkotta. Minthogy az ösztön, ihlet az emberben csak szórványos, csökevény, az értelem pedig tudatunk rendes alakja, azért nem tudott az élet megértése, a filozófia annyira haladni, mint a praktikus tudományok, kivált a fizika; de nyitva áll előtte az egész jövő és a szabad emberi szellem számára nincs lehetetlenség.
Ez a végtelen, valósággal lelkesedő bizalom az emberi szellem mindenhatóságában Bergson filozófiájának legrokonszenvesebb s talán legjótevőbb vonása. Ez az, amely Bergsont mintegy az emberi szellem felszabadítójává teszi; ő megmutatja mindennek lehetőségét a modern agnoszticizmus csüggedéseivel szemben; megmutatja szabadságunkat minden csüggesztő determinizmussal és mechanizmussal szemben. Bergson több mint egy neovitalista filozófus; ő az emberiségnek egy nagy jótevője: visszaadta nekünk a metafizikát.”